A Forrásról minden monori hallott. Ha máshonnan nem, akkor Forrás és Kék Forrás Áruházak, no meg az egykori Forrás Vendéglő nevének emlegetése kapcsán.

Ezek ugyanis mind arról a bizonyos Forrásról kapták a nevüket, ahogyan a Monor központját díszítő patak-installáció is ennek emlékét őrzi. A 80-as években nem nagyon volt olyan iskolás, aki ne tett volna kirándulást ide késő tavasszal az osztályával. És aki megtette, az biztosan emlékszik a völgy felső részében meghúzódó bájos rétre, a rétet szegélyező erdő szélén a fák ágaira felszerelt hintákra és a hintázásra. Jó volt.

Nos a Forrás, ahogy a nevéből nem nehéz megtippelni, egy forrás volt. Monor központjától ÉK-re, a Strázsahegy tőszomszédságában tört fel a víz a talajból, ami aztán DNY-i irányban a város felé folyt tovább. Egy 1941-es katonai térképen még tényleges forrásként van megjelölve, de vizet már sajnos nem ad. A patakvölgy azonban máig őrzi az emlékét.

Egy biztos: a Forrás és környéke fontos a monoriak számára, amit az is világosan jelez, hogy 1993-ban, ill. 1995-ben önkormányzati rendelettel helyi védettséget kapott. Fura módon pont az a – legmélyebben fekvő – területrész, ahol valaha a Forrás volt, jelenleg nem áll helyi védelem alatt, csak a körülötte lévő területek.

Fura. Mert hát milyen értelmes magyarázata lehet annak, hogy a Forrás és környéke néven védetté nyilvánított terület magát a Forrást nem foglalja magában? Nos, erre is van válasz, de ezt majd később.

Ami most érdekes, hogy Forrás környéke több mint 30 éve védelem alatt áll. Jól is van ez így, mert az utóbbi évek építési lázának eredményeként szinte az egyetlen városközponthoz közeli természeti tájként maradt meg, ahol az ember úgy érezheti, hogy minden ember alkotta építménytől távol van. Fekvéséből adódóan még a közeli M4 forgalmának zaja sem zavarja meg a madárcsicsergést. Jó ideig úgy tűnhetett, hogy ezt a háborítatlanságot nem fenyegeti semmi, az volt az ember érzése, hogy kicsit el is felejtettük, hogy a Forrás-völgy egyáltalán létezik.

Monor önkormányzata abban az értelemben biztosan elfelejtette, hogy helyi természetvédelmi területként történő kezeléséről egyáltalán nem gondoskodott.

A rét becserjésedett és a környéken megjelentek az őshonos helyi fajokat kiszorító inváziós növények. Évek óta a helyi védettségről tájékoztató tábla sincs már a helyén. Korábban ilyen volt:

Ha pedig még egy fránya tábla sem figyelmeztet rá, hogy védett értékről van szó, amire mindannyiunknak vigyázni kéne, akkor nem csoda, ha ez történik:

A helyzet tehát egyáltalán nem rózsás. Olyannyira nem, hogy 2025 elején a Pest megyei kormányhivatal felszólította Monor önkormányzatát, hogy készítse el a törvény által előírt kezelési tervet a Forrás és környéke vonatkozásában. Ez a 2025. február 13-i előterjesztés 59. oldalán derül ki. A terv el is készült és a 65. oldaltól olvasható, azonban annak megvalósításáról a képviselő-testület Darázsi Kálmán polgármester érvelése után úgy döntött, hogy túl drága, ezért tovább kell gondolkodni a kérdésről. Ezt a képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvének 8. oldalán találtuk meg.

Időközben mi is jeleztük a monori önkormányzatnak a táblák hiányát és a természetkárosítás tényét, és felajánlottunk segítségünket a táblák beszerzéséhez és kihelyezéséhez. Egyelőre azonban konkrét lépés a védendő terület tényleges védelmének biztosítására tudomásunk szerint nem történt.

És akkor a slusszpoén. 2025 tavaszán Darázsi Kálmán polgármester Facebook-posztban és –videóban) tájékoztatta a nagyérdeműt arról, hogy Monor önkormányzata megvásárolt egy területet a Forrás völgyben, ahol LEADER-pályázati pénzből kirándulóhely kialakítását tervezi. Akkor rákérdezünk, mit is akarnak építeni a védett területen (akkor még úgy tudtuk védett területről van szó). Konkrét választ akkor nem kaptunk arra a kérdésre, hogy pontosan milyen kirándulóhely készül, de arra felhívta a figyelmet Darázsi, hogy a terület nem áll védelem alatt. Igen-igen: pont arról a területrészről van szó, ahol annak idején a Forrás volt. Pont arról, amivel kapcsolatban érthetetlennek találtuk a védelem hiányát, amikor az kiderült a számunkra.

És mivel nem értettük, kutakodtunk kissé, és nem hiába! Kiderült, hogy az 1993/1995-ös védetté nyilvánítás idején a környék helyrajzi számai nem azok voltak, mint ma, ugyanis később (feltehetőleg a kárpótlás során) átrajzolódtak telekhatárok és átszámozódtak területek. Az alábbi két térképrészleten teljesen jól látszik, hogy az a terület, ami most nem áll védelem alatt, a korábbi helyrajzi számmal igenis védettséget kapott! Az, hogy ma nem áll védelem alatt, minden bizonnyal a HRSZ-módosítások során elkövetett mulasztások miatt alakult így.

A változásnak a tulajdoni lapokon is nyoma van:

A 066-os telek „a” alrészletének telekhatára 1998-ig védett volt

Telekhatárok ma, zöld a védett piros a már nem védett, a régi számozás áthúzva

A rendelet a módosítás előtt:
https://or.njt.hu/eli/730644/r/1995/5/2015-10-06

A rendelet a módosítás után:
https://or.njt.hu/eli/730644/r/1995/5/2018-06-20

Mivel a terület most már Monor város tulajdonában van, a korábbi rendeletalkotói szándék szerinti védelem helyreállítása pofon egyszerű, amire természetesen felhívtuk az önkormányzat figyelmét is. Meglátjuk, mennyire gondolja komolyan a polgármester és a testület a helyi értékek védelmének fontosságát.

Még egy kérdés maradt megválaszolatlan, hogyan viszonyul egymáshoz a védett státusz (!) és az a bizonyos Leader-projekt.

Ennek is utánanéztünk. Közérdekű adatigényléssel kikértük a vonatkozó információkat a monori polgármesteri hivataltól. Megtudtuk, hogy a város 20 millió ft összegre pályázott ennek a koncepciótervnek a megvalósítására. (Ide jönnek linkek a tervekről, feltesszük őket a honlapra valahova és belinkeljük, gondolom). Azt mindenki döntse el maga, hogy megfelelő helyre költenénk-e el 20 milliót, ha ez a koncepció megvalósulna. Az biztos, hogy a terv alapján pont a legértékesebb gyepes területet taposná, aki használja a kirándulóhelyet, szóval erősen kétséges, hogy a helyi értékek védelme kellően érvényesülne. Ami szexi még a történetben, azt a 2025. október 20-i közmeghallgatás 6. oldaláról tudtuk meg: Monor a Hajt a Csapat Egyesületen keresztül pályázott a kirándulóhelyre. Azon a Hajt a Csapat Egyesületen keresztül, amelyről a 24.hu több cikket is írt az elmúlt években arról számolva be, hogy a NAV közbeszerzési csalás ügyében folytat nyomozást Hajt a Csapat háza táján. Az egyik cikk címe szerint „minden negyedik forintot maguknak adtak a bírálók”, akik között Monor polgármestere Darázsi Kálmán is ott volt. No comment.